2014. augusztus 16., szombat

A király leánya, Szu Bekhjang (King's Daughter, Soo Baek Hyang)
95. rész felirat

Elkészült a sorozat 95. részének felirata.

Letölthető innen, vagy a sorozat lapjáról, a jobb oldali menüből megnyitva.


Fenség, csak ön mentheti meg Dzsinmut!


5 megjegyzés:

  1. Hálám örökké... De tényleg nagyon köszönöm! Váltig kíváncsi vagyok: tulajdonképpen a megölt király és a jelenlegi király között milyen rokoni kapcsolat volt? Halványan emlékszem egy olyan megjegyzésre, hogy a megölt király előtti király kettejük közül választotta kis a koronaherceget... És hogy valaki azt mondta (már nem emlékszem, ki), hogy úgy nézett, mintha a majdani "tábornokot" (a jelenlegi királyt) akarta volna, aztán mégis a másikat választotta. Aztán amikor ott társasjátékozott a király és a szerzetesnek álcázott kém, a mostani király ült ott gyermekként, és figyelte a játékot - az ő apja lett volna a király? Aztán megint csak régen elhangzott egy megjegyzés a mostani király szájából, hogy most még szükség van rá, mármint a virágházban dolgozó hajdani kémre, de ha eljön az ideje, sajátkezüleg fogja megfojtani... A mostani virágházas (volt)kém kegyelettel őrizgeti azt a ládikát, amelyikben az elnyert köveket őrizgeti - beleszeretett a királyba a kémkedés során? Aztán meg Kucson szerepe - csak úgy, mellesleg kiderül, hogy hajdani bérgyilkos, akit aztán besúgóként alkalmaztak Pekga háztartásában... Aztán az világos, hogy Pekga miért remélte, hogy a lányából királyné lett, hiszen megfigyelte a lányát és az akkor már valószínűleg özvegy tábornokot, amikor együtt voltak és ő tapintatosan visszahúzódott - tehát Pekga számított arra, hogy a király halála esetén a tábornok lehet a következő király - tehát megint visszajutok a kérdéshez: milyen rokoni kapcsolatban voltak a meggyilkolt király és a jelenlegi király? A jelenlegi király nem akart király lenni, békés polgári élet volt a vágya - és ezért el lehet hinni, hogy Dzsinmu sem akar király lenni, mert örökölte az apja hajlamait... Viszont kötelességének érzi, hogy a (vélt) apja halálát megbosszulja. És az a tábornok vagy micsoda, akire őt a király bízta, és aki mintegy a rossz-szelleme lett, erre uszítja - ezért "hivatalból" gyűlöli a királyt, mert elhiszi, hogy része volt a (vélt)apja megölésében - viszont a valóságban, a lelke mélyén nagyonis ragaszkodik a királyhoz, az ő elismerésére vágyik, és a király pont azért dühös rá, mert úgy látja, hogy a (nagyonis szeretett) fia link és jellemtelen. És ezt a koronaherceg nagyon jól látja... Úgy össze vannak keverve a szereplők, hogy isteni csoda lesz, ha sikerül egymás között tisztázniuk a dolgokat! A feszültség pedig egyre fokozódik... Szolnan, úgy látszik, érzi a "vér szavát" - és ezért vonzódik Dzsinmuhoz, Szolhi pedig, aki elvakultságában bajt bajra halmoz, mintha most nagyon is érezné, hogy vonzódik Dzsinmuhoz, akinek a jóakaratáról meg volt győződve, és joggal, mert bár Dzsinmu hangoztatja, hogy csak a bosszú eszközeként akarja felhasználni a király ellen, a valóságban beleszeretett... Szolhi a cselédjét, aki zsarolni kezdte, nem előre megfontolt szándékkal ölte meg, csak hirtelen indulatból vágta hozzá azt a kemény gömböt, ami megölte... És Dzsinmu a "bűntársává" válik, de szerintem ez nem holmi előre megfontolt bosszúterv része, hanem tényleg óvni akarja Szolhit, akiről kezdettől úgy véli, hogy csaló - miért is? Hát egyre kevésbé ismerem ki magam rajtuk és a szándékaikon... Egyébként, bár Szolhit a nagyravágyás keverte ebbe a helyzetbe, szerintem őszintén megszerette a királyt, és talán még magának is bebeszéli, hogy inkább ő az apja, mint a lenézett Kucson. Bár persze azért Kucsont is szereti, de saját magát még jobban... És a lelkiismeretfurdalástól egy pillanatra sem tud szabadulni, a félelem állandóan gyötri, mégis, úgy gondolja, hogy már nincs visszaút... (De vajon visszacsinálná-e a dolgokat, ha tehetné? Alighanem mégsem.) Bár tényleg "büdös szemét", de azért én még mindig reménykedem a megváltozásában... Mert ez már az én személyes meglátásom: a szeretet mindenkit meg tud menteni. És mindig van lehetősége a javulásnak, míg van valami szeretet valakiben. És Szolhiban van. Csak egy szikrája, az is önző, de azért van! Ez csak az én személyes véleményem, és nem a sorozatra, hanem a való életre vonatkozik. A sorozat íróját ez persze semmire sem kötelezi.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Rosarium!Picit vitatkoznék veled.bár abban a korban és helyzetben egy szolga élete semmit sem számított,én igencsak nem felindulásból elkövetett emberölésnek látom Naun megölését,ÍNekigy elég komoly bűnt követett el.nemszólva arról,hogy az apjára is ráküldette az embereket.Híve vagyok a megbocsájtásnak,de vannak súlyos jellemhibák,amiket némi lelkiismeretfurdalás nem kompenzál/most nem beszélek a gyilkosságról.Neki alapvetően kellene megváltoznia,esetleg egy szerzetesi élet megtisztíthatná./Még jó,hogy nem nekem kell ítélkeznem!/Üdv:Paggy KÖSZÖNÖM SZÉPEN A 95..RÉSZ FORDÍTÁSÁT

    VálaszTörlés
  3. Kedves Paggy! Igazad van, vannak jellemhibák, és én is örülök, hogy nem nekem kell ítélkeznem! (Ezt persze nem sorozatokra értem, ahol az írók úgy facsarják, ahogy akarják...) A való életben mondom: nincs csak fekete és fehér, hanem az ember jelleme összetett. Továbbá a jellembeli sajátosságokat lehet jól és rosszul használni... Ezen felül a körülmények, a nevelés, a példák... Ez mind alakít, alakít - és hogy a végén mi lesz, az egy filmnél is izgalmas, a valóságban pedig tragédia is lehet. Én nem ítélkezem, mert nekem Istennek hála, ez nem feladatom, csak roppant mód "drukkolok", hogy kinek-kinek sikerüljön kihoznia a jót és leküzdenie a rosszat magából. Volt valakim gyermekkoromban, aki így mondta: "öröklött és szerzett javaid" - és a "javaid" szót nem feltétlenül pozitív értelemben használta... Szóval mesélhetnék, de gondolom, nem én vagyok az érdekes... Amúgy köszönöm, hogy elmondtad a véleményed - az enyémet sem tartom egyedül helyesnek...

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a részeket! De most kifejteném bővebben a "sorozat" iránti személyes véleményemet. Meg kell hogy mondjam minden résznél legördül az arcomon egy-egy könnycsepp, s néha már erős zokogásba torkollik. Bele képzelem magam, átérzem a fájdalmukat, és én is fel elevenítem az enyéimet. Van egy dal ami folyton a fejemben énekel, és most én valahogyan azt tanulgatom mert ámulatba ejt, és szintén nevessetek ki nyugodtan ezen is sírok. Egy ennyire megható és szívszorító filmet az életem eddigi 14 évében nem tapasztaltam. De hála neked most sikerült, köszönök mindent érte. Na de kérdés, ha vége lesz mit kezdek?! :') Minden nap újra és újra nézem őket, és újra és újra könnyezem. Ha lehet ilyet megemlíteni akkor a kedvenc karakterem/színészem nem más mint Dzsinmu. Akit a legmélyebben tudok sajnálni. Hiszen a saját apja kirakta a palotából hogy megmentse az unoka öccsét, és ráadásul még nevet is cseréltek. Igaz meg akarta menteni mind kettőjük életét, de az élet alaposan képen vágta szó szerint Őt. Ami ezek után következik még szívszorítóbb. De az még jó pár résszel arrébb van. Addig is amikor reggel kinyitom a szemem az lebeg mindig előttem, hogy egy újabb történet fonás következik. Köszönet érte! :')

    Regina

    VálaszTörlés
  5. Szia kedves sipizolix ! ! ! Hálásan köszönöm a 95.rész feliratát

    VálaszTörlés